Több, mint fél évvel az elsõ találkozás után újra láthattuk vágyott kis lakáskánkat. Örömmel konstatáltuk, hogy másodikra is remekül néz ki :) Ági, akinek a nevét a tulajdoni lap is megõrzi az öröklétnek, jó alaposan beavatott minket a helyszín minden kis titkába. A legjobban annak örültem, hogy állítólag ebben a lakásban boldognak szokás lenni, ezt a hagyományt a legnagyobb gonddal igyekszem majd ápolni.

1042644.jpg

Amikor Ágiék hazaindultak, vártam a katarzist, de nem jött - szerencsére. Megnyugodtam, ezek szerint tényleg nem az fújfújaljas birtoklási vágy hajtott. Elképzelem azt a sok jó dolgot, ami itt fog történni, és ilyenkor örülök, meg nagyon türelmetlen is vagyok, várom, hogy mindenkit elhívhassak ide, és beszélgessünk, teázzuk, sörözzünk, nézzünk filmet, aludjuk és ilyenek.

Szóval amikor magunkra maradtunk, elõször is kipróbáltuk a táncparkettet: kiváló! Itt aztán remekül lehet majd gyakorolni, és a pincében mászkálókat csak nem zavarja a topogás. Eztán behordozuk az elsõ Ikeás kör eredményeit, meg mindazt, amit így elsõre fontosnak ítéltünk.

1042645.jpg Így nézett ki a konyha. Az Ágiéktól kapott pezsgõt majd akkor isszuk meg, amikor már lakhatónak minõsül az objektum.

1042647.jpg Gábor máris szédszedi a zárat.

1042646.jpgVihar elõtti rend?

1042651.jpgRemélem, Pogi szeret majd itt parkolni.