Az a baj, hogy pont az elõzõ kis közjáték után jönne a múlt szerdai nap elbeszélése, és ez egy remek nap volt, szerettem volna felidézni, de most nem megy olyan jól. Még szerencse, hogy pár sort már megírtam korábban. Ctrl+v.

A szerdai reggel (szabadság!) a legszebb oszi napsütéssel ébresztett. Szép színes levelû fák között buszoztam a nagy ragyogásban a festõi Vörösvári úton, aztán megérkezve a lakba átvedlettem játszósruhába, és partytime! A tapétavakarás az egyike a legkellemesebb kikapcsolódásoknak, fõleg amikor a napocska süti a lábamat a létrán, és ha éppen nem a falat kapirgálom, akkor a hulló falevelek ütik a legnagyobb zajt.

Itt tartottam délben:

és itt kettokor:

Közben találkoztam a postás nénivel, jöttek a redonyösök, jött az építész bácsi, aki szerint az üvegtégla minek, és sajnos igaza van, nem jöttek az ajtósok, sem pedig az elmugázmuközösképviselo. Biztos még készülnek az elso találkozásra.

Megfoztem az elso teámat (mosogatószer híján szappannal mostam el az új bögrét):

A munkásnõ ebédje

Kipakoltam a kamrát, leszereltem a kisebb polcokat a konyhában, aztán összeszedtem a tapétafecnieket meg a hungarocellszöszöket, egy kicsit havas téli tájnak éreztem magam a végére.

12 kosarat töltöttek meg a tapéta maradékával.