Na izé. Szóval nem volt a tegnapi nap valami fenemód hatékony, merthogy a péntek túl hosszúra sikerült. A szombat délelőtt nagyjából alvással, fetrengéssel telt (amíg Kiki suliban volt); néhol elcsodálkoztam azon a dolgon, hogy az embernek hogyan is lehet olyan helyen izomláza, ahol - a legjobb tudomásom szerint - nincs is számottevő izom. Itt van például a fejem. Meg a sípcsontom szélszaggató oldala. No mindegy. Egy idő után feladtam az ezen való rágódást, és csatlakoztam Rezihez, aki már nagyban az ablakokat fehérítette, íme:
Van róla egy létrás kompozíció is.
Én úgy választottam ki a munkát, hogy ne legyen túlságosan megterhelő az akkor regenerálódó izomzatom (hihi) számára. Feltettem a mosogató mögé a szegélylécet, hogy az a drága munkalap minél később rohadjon majd szét:
.
A végén még nekiláttam csiszolgatni a kisszoba ablakkeretét, előkészítendő a mázolásra, de nem lett mázolásképes. Kép sincsen róla. És azt is majdnem elfelejtettem leírni, hogy milyen frankó bablevest ettünk,amiről szintén nincsen kép; mondjuk már nem is lesz - ez különbözteti meg az ablakkerettől.
sunnuntai, 20. tammikuu 2008
Kommentit