Mindig halálra aggódom magam, míg szeretteim villanyt szerelnek... errõl szólt a mai délután is. Most már megnyugodtam, kint vannak a drótok, és minden rendben! Kíváncsi vagyok majd Gábor képeire, milyen a fal kivésve (amire arra járok, már fal se lesz).

Ma hívott Éva, a vérfarkas Londonból, és a maga módján megkérdezte, hogy fekete vagy ezüst Garland lámpát szeretnék :))))))))) Odáig vagyok, hogy a végén tényleg meglesz csillár, amit Detti nézett ki egy újságban, aztán kiderült, hogy nálunk nem kapható (csak a csúf papír változata 29 900 Ft-ért vs ez fémbõl, 18 GBP...). Jaj de jó! Nem szeretem a csillárok semmilyen fajtáját, de ez igazán kivétel (megtekinthetõ a www.tordboontje.com oldalon). Még a függöny lesz egy harc, de állok elébe.

Most mindjárt megyek feladni a Szép könyörgést az Apehnak, aztán várom a pénteket, mikor is dõl a fal!