Na nem kell megijedni, nem teljesült be semmi átok, kellemetlen jóslat, ilyenek... Szántszándékkal eltávolításra került egy kábé harminc éves (a benne lévõ korom mennyiségébõl ítélve) kályhacsõ, ami a konyhából a wécén keresztül igyekezett a kémény felé. Pont olyan gipszsínt kapott még valamikor, mint a tört emberi lábak, kezek, és nem alaptalanul: a csõ szilánkos törésben szenvedett. Sajnos szakszerû ellátás ide, gipszsín oda, a csõ nem forrt össze. E következtetéseket a bontás után sikerült levonnom.



Nemigen számítottam arra, hogy tele lesz üveggyapotszerû béléssel. Azóta egyfolytában csak vakarózom. Nomindegy. A lényeg az az, hogy eltûnt a csõ, ami miatt eddigi elvonulásaink amolyan limbólázasak voltak. További fontos hozománya a bontásnak, hogy végre szakszerûen beköthetjük a konyhai szagelszívót! A mindenkori olajszag egy kis sightseeing (budi, kamra) után távozhat a szabadba. A csõnélküliség alulról:



Jajaj. Most látom, hogy kihagytunk egy fejezetet. Szóval kitérõt teszünk a nemdokumentált fejlesztéseink irányába. Kiki további harca a dzsungelben immáron korszerû fegyverek segítségével zajlott: lézerkard!




Összevetendõ a szomszéd portájával, ezt csinálta:


A nap csúcspontja mégiscsak a sóska volt.


Vissza a jelenbe. A konyha kifestve, a bútorelrendezés felülbírálva, a hûtõszekrény ajtaja megfordítva
 (nem a belseje lesz kívül, hanem a másik oldalra került a nyitója), radiátorállvány masszívizálva, asztal összerakva.








És megjöttek az új lakók is:




Kiki meg elrepült Dubaiba :(